A Dunaferr új igazolását először természetesen arra kértük, néhány szóval foglalja össze kézis pályafutását - azt nem hittük, hogy a születésnél kezdi, erre tessék: - 1983. áprilisában láttam meg a napvilágot, s amióta az eszemet tudom, kézilabdázom. A sportággal versenyszerűen általános iskola második osztályától foglalkozom, ám az első nagyon komoly edzőm az édesapám volt: 1990-től két évig Ausztriában éltünk, s itt tapasztalhattam meg először, hogy milyen is az, amikor egy ízig-vérig profi edző készít fel egy játékost. Aztán Győr következett, ahonnan az ificsapatból Tóth László vitt fel a felnőttekhez még tizenhat éves koromban - négy évet játszottam a zöld-fehéreknél, majd következett Tatabánya, ahol három szép évet töltöttem. És most egy újabb, remény szerint fontos állomás: a Dunaferr. A dunaújvárosi gárda mellett köztudottan mások is "csábították" a fiatal tehetséget. Arról, hogy miért éppen Dunaújvárost választotta, Iváncsik Tamás kérdésünkre elárulta, több tényező is motiválta döntését - ezek egy része a csapathoz kapcsolódik, de voltak a döntésnek személyes vonatkozásai is: – Imponáló kihívásnak tartom, hogy a Dunaferrben játszhatok, ugyanis ez egy fiatal, feltörekvő gárda, nagyon komoly célokkal – úgy éreztem, hogy nagyszerűen beleillek ebbe a fiatalos környezetbe: itt mindennapos tapasztalat lehet, ami másutt csak vágyálom, hogy miénk a jövő. Ráadásul itt játszik legjobb barátom, Törő Szabolcs is, valamint Szathmári János is ide szerződött, aki egy rettentő profi mentalitású játékosnak tartok, akitől a pályán és a pályán kívül is csak tanulni lehet. Összességében mindenképpen úgy érzem: nagyon jó közösségbe, kitűnő csapatba kerültem, s nagyon remélem, hogy ez a pályán is látszik majd. A Dunaferr új igazolása természetesen elmondta véleményét a csapatról, s arról is, hogy mire lehet képes a gárda az idei szezonban. Mint kérdésünkre kifejtette, "nagy tudás és még nagyobb lehetőség" jellemzi szerinte a jelenlegi együttest - és egy nagyon fontos momentum terén mindenkit lefőz a csapat: – Bár még "élesben" nem játszottam itt, azt tapasztalom, hogy akarásban, szívósságban biztos az élen áll a Dunaferr. A pályán a Veszprém és a Szeged is erősebbnek tűnik, úgy gondolom, a harmadik hely megtartása egyszerűen nem okozhat gondot. Ez persze nem jelenti azt, hogy lemondanánk a két BL-csapat skalpjáról, ha esélyünk van rá, igenis szeretnénk megverni őket. Iváncsik Tamás szerint a fiatalos lendület mellett azonban némi hátrányt is jelent, hogy még rutintalan a csapat – de a válogatott jobbszélső ezt sem tartja vészesnek. Mint mondja, biztos benne: idővel egyre hidegebb fejjel tudják majd megoldani a rendkívüli meccsszituációkat: – A bajnokságban minimum a harmadik helyet szeretnénk megszerezni, míg a nemzetközi kupában nincs kitűzött cél – de szeretnénk sokáig eljutni, s majd meglátjuk, hogy most mi sül ki belőle. A csapattal szembeni elvárások után végezetül azt tudakoltuk együttesünk friss igazolásától, hogy magával szemben milyen igényeket támaszt a jövőben. Iváncsik Tamás ezzel kapcsolatban elmondta, minden téren maximális elvárásai vannak önmagával szemben: – Szeretnék bizonyítani, mégpedig mindenkinek, edzőnek, szurkolónak, s nem utolsósorban magamnak. A kézsérülésem előtt nagyon jól ment a játék, s szeretnék hasonló, sőt, ha lehet, még jobb formában játszani a Dunaferr színeiben is. Imre Vilmosnak és a szurkolóknak pedig azt szeretném igazolni, hogy megérte a bizalom, hasznára tudok lenni a csapatnak, tudom hozni azt a szintet, melyet elvárnak tőlem. Nem lesz egyszerű feladat, de minden erőmmel azon leszek, hogy megfeleljek az elvárásoknak.